Levendula

Nyomtatás E-mail
(0 szavazatok, átlag 0 az 5-ből)
Írta: Dóri   
2009. július 16. csütörtök, 16:16

alt

Latin nevének eredete érdekes: a lavare = mosni szóból származik. Ennek oka, hogy fürdéskor, mosáskor a növény virágait illatosításra használták. A  földközi-tenger mellékén a mediterránumban honos növény 25-55 cm magas fás szárú, félcserje. Keskeny, lándzsás levelei molyhosak. Virágzata „végálló” ibolyaszínű, állörvökből kialakult füzér. Termése makkocska kb.: 2 mm nagyságú, barna színű. Magvetéssel és dugványozással is szaporítható.
A virágzatát gyűjtik, sötét, de meleg helyen szárítják. A szárított virágzat kellemesen kesernyés ízű. Csekély mennyiségű (0,75 -1,5%) illóolajat (linalol, borneol, linalilacetát, kámfor), kumarint és cserzőanyagokat tartalmaz.Megfigyelések szerint riasztja a hangyát és a levéltetveket ezért környezetében lévő növények nem tetvesednek.

Fűszerként főként Dél-Európában használják hallevesek, halételek, ürühúsok ízesítésére, fűszerező szószok alkotóeleme. (A Gyros vagy Savarma öntetének egyik alkotórésze). Fiatal, leveles, apróra vágott hajtásvége felhasználható (kis mennyiségben, erőteljes fűszerező hatása miatt) friss, vegyes (növényi) salátákban (gyengén ecetes, olívaolajos lében jön elő igazán az íze!) Gyógyászatban – az illóolaj tartalma miatt – bőrfertőtlenítésre, vérbőség előidézésére külsőleg, belgyógyászatban: idegrendszeri, bántalmak, bél- és gyomorgörcsök enyhítésére használják.

 

forrás: http://fuszerek.eu/fuszerek1.html#Levendula

Módosítás dátuma: 2016. október 18. kedd, 08:36